Kezdőoldal

Régen járt Dél-Amerikában a bridzsvilág színe-java. Idén ennek a szokatlan helyszínnek köszönhető, hogy késő őszre csúszott a 16. Word Bridge Games. Ezt a sorozatot szokás a bridzs olimpiájának tekinteni. Négyévente rendezik meg, a nyári olimpia évében.

Több mint 500 parti megdolgozza az embert. Most, hogy ennek az élménynek vége, ideje számot vetni. Most arra vállalkozom, hogy hetente egy partival jelentkezem erről az eseményről, ahol az én (ebben lehet néha csalok, de nem fogok róla szólni) kártyáimat lehet majd megszemlézni és a parti fejleményeit követve velem együtt dönteni az élesebb helyzetekben.

Több mint 500 parti megdolgozza az embert. Most, hogy ennek az élménynek vége, ideje számot vetni. Most arra vállalkozom, hogy hetente egy partival jelentkezem erről az eseményről, ahol az én (ebben lehet néha csalok, de nem fogok róla szólni) kártyáimat lehet majd megszemlézni és a parti fejleményeit követve velem együtt dönteni az élesebb helyzetekben.

Az új szezon (a csb mellett) egy válogatóverseny sorozattal indult. Az októberi európai kis szövetségek bajnokságára a legutóbbi válogatott csapat nem érzett erőt/időt, így nyílt válogatót írt ki a szövetség, amelyre három csapat jelentkezett. Sajnos, a szervezés nem igazán sikerült túl jól: a lehetséges öt hévégéből kettő a pulai verseny idejére esett, az első nem volt jó a két elődöntőző csapatnak, így csak két hévége maradt, ekkor viszont mindkét szombaton ultiversenyt rendeztek a teremben – ez pedig, saját tapasztalat alapján, nem megfelelő környezet a nyugodt bridzsezéshez. Megértjük, hogy extra bevételekkel próbálnak spórolni, de ha ez a saját versenyeink kárára történik, nem jó ötlet.

A pulai verseny miatti szünet előtt a második fordulóval folytatódott a budapesti csapatbajnokság. Született pár váratlan eredmény is. Nézzük, hogyan is alakultak a meccsek.

Több mint 500 parti megdolgozza az embert. Most, hogy ennek az élménynek vége, ideje számot vetni. Most arra vállalkozom, hogy hetente egy partival jelentkezem erről az eseményről, ahol az én (ebben lehet néha csalok, de nem fogok róla szólni) kártyáimat lehet majd megszemlézni és a parti fejleményeit követve velem együtt dönteni az élesebb helyzetekben.

Itt a szeptember, eljött az idei csapatbajnokság ideje is. Egy új szabályt hozott a versenyrendező testület, ezután a halasztott/előrehozott meccsekért fizetni kell. Nos, ez persze a válogatott csapatokra nem vonatkozik, és mivel ősszel rendezik a World Bridge Games (régi nevén: bridzsolimpia) versenyt, ami három játéknapot érint, így elég sok meccset nem a megszokott keddi napon fognak/fogunk játszani a csapatok, bár a mesterséges sorsolási sorrendet igyekeztek úgy alakítani, hogy az érintett csapatok minél többször pont ezekben a fordulókban találkozzanak. Szóval, megint csak sokszor az átlagokra kell majd hagyatkoznunk, ha tudni szeretnénk, ki vezet.

Több mint 500 parti megdolgozza az embert. Most, hogy ennek az élménynek vége, ideje számot vetni. Most arra vállalkozom, hogy hetente egy partival jelentkezem erről az eseményről, ahol az én (ebben lehet néha csalok, de nem fogok róla szólni) kártyáimat lehet majd megszemlézni és a parti fejleményeit követve velem együtt dönteni az élesebb helyzetekben.

Több mint 500 parti megdolgozza az embert. Most, hogy ennek az élménynek vége, ideje számot vetni. Most arra vállalkozom, hogy hetente egy partival jelentkezem erről az eseményről, ahol az én (ebben lehet néha csalok, de nem fogok róla szólni) kártyáimat lehet majd megszemlézni és a parti fejleményeit követve velem együtt dönteni az élesebb helyzetekben.

Tizenhét éves voltam, mai eszemmel felfoghatatlanul vékony, és dús, hosszú hajam vonzotta a tekinteteket (szörnyen rosszul állt, de még annál is jobban bosszantotta a felnőtteket, szóval maradt). Amikor elhaladtam egy-egy építkezés mellett, a kevésbé figyelmes munkások, akik csak hátulról láttak, bőszen füttyögtek utánam. Furcsa érzés volt. Már túl voltam a mutáláson, így amikor felkiabáltam az állványzaton (nem annyira) dolgozó (nem annyira) úriembereknek: „Miben segíthetek?”, hirtelen lett nagy lökdösődés, kacarászás, és egy kis „Buzi-e vagy?”. Vicces volt látni a zavarukat, de finoman szólva sem párosult hozzá semmilyen jó érzés. Sőt, kifejezetten kellemetlen tapasztalat volt, hogy csupán a testalkatom és a hajam miatt emberek úgy érzik, hogy jogukban áll belemászni az életembe.